2014. április 21., hétfő

Bors-a fekete arany

Már időszámításunk előtt is óriási harcokat vívtak a különböző népek ezért a fantasztikusan apró,és erős ízű/illatú fűszerért. Sokáig csak a fekete kereskedelemben lehetett hozzájutni,hiszen olyan értékes kincsként őrizték,mint az aranyat. Attila, hun vezér olyannyira imádta ezt a már alapvetőnek minősülő fűszert,hogy váltságdíj gyanánt 1 tonnát követelt belőle a Római Birodalomtól. :) Azt hiszem ez lehetett az első alkalom,hogy idehaza is hatalmas népszerűségre tett szert. Hiszen manapság már nincs egyetlen háztartás sem,ahol ne állna a polcon őrölve, vagy egészben.

A 17. század közepére már olyannyira elterjed Európa szerte ez az "apróság",hogy sajnos így tekintélye is csökkenni látszott. Örök házasságot kötött ekkor a sóval,hiszen a francia gasztronómia minden étel alapjának ezt a két fűszert választotta.

Fajtái

Fehérbors: ízét, és illatát tekintve sokkal lágyabb, és selymesebb karakterrel rendelkezik,mint fekete társa. Érdekessége,hogy akkor szedik le, mikor piros színűre érett,és ezt meghámozva kapják meg azt a aprócska fehér bogyót. Később őrlik,és szárítják. Világos színű mártások,levesek és ételek remek ízesítője lehet,hiszen láthatatlan marad az ételben.





Zöldbors: A fehér, és fekete társától eltérően, ezeket a szemeket folyadékban tárolják,és nem szárítják. Sós vagy ecetes lében tárolva pácolják fogyasztásig. Előszeretettel használják az ázsiai és francia konyhában saláták, zöldség köretek,és mártások ízesítéséhez. Abszolút nem csípős, szinte gyümölcsös friss ízt kölcsönöz neki a pácolás, és a nyers szedés.



Feketebors: idehaza ez a legismertebb fajtája. Íze csípős, illata jellegzetes. Tüsszentést,és orrfacsarást idéz elő. Érdekes, hogy ezt is éretlenül szedik,és addig szárítják a napon(manapság gépekkel), míg teljesen ráncos, fekete külsőt nem kap. Ha biztos forrásból szeretnétek beszerezni, feltétlen az alábbi országok termékeit válaszd: Brazília, Malajzia, Vietnám, Srí Lanka, India.


Több területen is alkalmazhatjuk,lássuk melyek ezek! :)
  • főzés során fűszerként
  • aromaterápiás kezelésekben illóolajként
  • külső,és belső alkalmazása is lehetséges, ha hidegen sajtolt olajat vásárolunk
Gyógyhatásai
  • élénkíti a vérkeringést
  • elősegíti a vörösvértestek működését, ezáltal jó gyógyír a vérszegénységben szenvedőknek
  • növeli a sejtek, szövetek oxigén ellátását
  • étvágygerjesztő hatású
  • az emésztőrendszerbe kerülve fokozza a tápanyagok felszívódását
  • megszünteti az idegi eredetű hasmenést
  • fokozza az izmok vérellátását
Azonban természetesen nem javallott óriás mennyiségben fogyasztani, ha:
  • gyomorfekélyben
  • nyombélfekélyben
  • toxikus májbetegségben szenvedünk!
Mindezektől függetlenül,azt gondolom hogy éléskamránk legalapvetőbb fűszere,hiszen egy jó pörkölt,egy finom hús leves, vagy a mártásaink fele olyan ízletesek nem lennének e nélkül az értékes kis bogyó nélkül! :)



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése